Orbán Viktor távollétében sem maradtak izgalmak nélkül az EU-csúcs eseményei.

Mégsem lett maratoni csúcs az Európai Unió tagállamainak állam- és kormányfőinek október 23-i találkozójáról, pedig a csúcsot megelőzően a sűrű napirend és a vitás kérdések miatt elképzelhető volt, hogy még pénteken is vissza kell majd menniük az európai vezetőknek. Ehhez képest viszonylag gyorsan sikerült megegyezni a legtöbb kérdésben, leszámítva egyet, ami végül egész nap elhúzódott: az EU területén befagyasztott orosz vagyonok felhasználásáról még továbbra sincs döntés.

Október 23-án, csütörtökön az Európai Unió tagállamainak állam- és kormányfői összeültek, hogy az október 1-jén tartott informális találkozó után most már hivatalos keretek között vitassanak meg és állapodjanak meg számos lényeges témában.

Végül sikerült elkerülniük a hosszú tárgyalásokat, mivel a hét különböző téma ellenére meglepően gyorsan, még este tizenegy előtt befejezték a délelőtt tíz órakor kezdődött Európai Tanács-ülést. Az állam- és kormányfők során az ukrajnai konfliktustól kezdve a közel-keleti helyzeten át egészen a környezetvédelem, a bürokratikus terhek csökkentése, a versenyképesség, Moldova, a lakhatás és a migráció kérdései is terítékre kerültek.

A csúcs eseményei nem éppen úgy indultak, ahogyan azt csütörtökön zárultnak gondolták volna. Miután a tagállamok vezetői meghallgatták Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, Orbán Viktor távollétében sem volt egyszerű a konszenzus elérése az ukrajnai háborúval kapcsolatos kérdésekben.

Bár a helyzetet megkönnyítette, hogy a magyar miniszterelnök előre jelezte, nem áll szándékában támogatni Ukrajna ügyében a közös állásfoglalást – ez már a negyedik alkalom, hogy ilyen formális EU-csúcsra kerül sor –, így elmaradt a kompromisszumkeresés Orbánnal. Egyetlen kérdést kivéve a tagállamok már a csúcs előtt megállapodtak.

Ráadásul, ahogyan az Ukrajnáról készült elemzésünkben is hangsúlyoztuk, a végül mindenki – Magyarország kivételével – által jóváhagyott dokumentum olyan ködös megfogalmazásokat használ, hogy az gyakorlatilag mentes mindenféle konkrét tartalomtól.

A konklúziótervezetben még az szerepelt szögletes zárójelben, hogy az Európai Tanács arra ösztönözné az Európai Bizottságot, hogy dolgozza ki, miként használhatók fel az immobilizált orosz vagyontárgyak. Azonban a végső szövegben ez a gondolat jelentősen átalakult: a tagállamok vezetői csupán annyit fogalmaztak meg, hogy felkérik a bizottságot, vizsgálja meg és dolgozzon ki javaslatokat a pénzügyi lehetőségekről, amelyek Ukrajna további támogatására irányulnak.

Bart De Wever belga miniszterelnök több aggodalommal viseltetik a Bizottság által korábban javasolt terv iránt, és sajnálatos módon a legutóbbi csúcstalálkozón ezeket a kérdéseket nem sikerült megoldani. Ennek következtében úgy döntöttek, hogy a témát a következő, december 12-re tervezett csúcson újra napirendre tűzik.

A csúcsot lezáró sajtótájékoztatón Ursula von der Leyen Európai Bizottság-elnök, és António Costa Európai Tanács-elnök is ezt próbálta úgy keretezni, hogy nem vétózott senki - technikailag valóban nem, hiszen nem szavaztak róla -, és az EU továbbra is egységes, és haladnak tovább az immobilizált orosz vagyonok lehetséges felhasználásáról, az Európai Bizottság pedig a decemberi csúcson ezzel kapcsolatosan már prezentál is egy jogilag és pénzügyileg mindenki számára elfogadható javaslatot.

A belga kormányfőnek az aggályait egyébként a legtöbb tagállam megértette, hiszen 180 milliárd euróról van szó, és Belgium nem akarja, hogy a jövőben ezt Oroszország számon kérje rajta - erről beszélt például Gitanas Nauséda litván elnök is, ugyanakkor jelenleg a legtöbb tagállam nem tudja, milyen más forrásokból lehetne fedezni Kijev szükségleteit.

Végül egy kompromisszumos megoldás született, amelynek révén a konklúziótervezetet kétszer is átdolgozták, így sikerült azt az EU 26 tagállamának jóváhagynia. Azonban a dokumentumban nem jelentek meg olyan kötelezettségvállalások, amelyek miatt a folyamat ne lenne megállítható. Két hónap múlva kiderül, hogy sikerül-e olyan alternatívát találni, amely Belgium számára is elfogadható lesz.

A csúcsot megelőző időszakban az európai védelem és biztonság, valamint a versenyképesség és a bürokratikus terhek csökkentése témakörökben komoly kihívásokkal kellett szembenéznie a tagállamoknak. A várakozások szerint nehezen fogják tudni elérni a konszenzust ezekben a kérdésekben.

Az Európai Bizottság nemrégiben közzétett haderőfejlesztési ütemterve egy olyan érzékeny kérdést vet fel, amely sokakat érint. Az október 1-i informális csúcs elhúzódása máris felvetette a lehetőségét, hogy a tagállamok között ismét feszültségek alakulhatnak ki, hiszen bizonyos pontokban valószínűleg nem lesz teljes az egyetértés.

A versenyképesség és a kettős átállás, amely a digitális és zöld fejlődésre irányul, hasonlóan ellentmondásos helyzetet teremtett. Számos tagállam és szakértő véleménye szerint, ha az Európai Bizottság valóban eltörölné bizonyos környezetvédelmi bürokratikus kötelezettségeket, az komoly kockázatot jelentene a korábban vállalt klímavédelmi célok szempontjából. Ráadásul a héten az Európai Parlamentben sem tudtak előrelépni, mivel az EP-képviselők nem támogatták a javaslatot.

Egy német-francia feszültség is kialakult a belső égésű motorral működő autók jövője kapcsán: Németország, Olaszország, Szlovákia és a Cseh Köztársaság azon dolgozik, hogy ezek a járművek 2035 után is forgalomban maradhassanak, míg Franciaország ennek ellenkezőjét akarja. A végső megállapodásba a technológiai semlegesség fogalma is bekerült, amelyet Friedrich Merz német kancellár támogatása örömmel fogadhat, hiszen ez megnyithatja az utat a belső égésű motoros autók fennmaradása előtt.

A környezetvédelem terén számos ellentét feszül a tagállamok között, különösen a 2040-es klímacélok kapcsán. Az ENSZ szeptemberi közgyűléséig nem sikerült konszenzusra jutniuk, így a klímavédelem iránt elkötelezett Európai Unió az ENSZ-ben csupán annyit tudott bejelenteni, hogy a jövőben majd felfedi a 2040-es célkitűzés részleteit.

A Politico információi szerint ugyan több ország is kritizálta az Európai Bizottság zöldpolitikáját - ugyan a lap nem nevezte meg, de klasszikusan ilyen Orbán Viktor mellett Friedrich Merz német kancellár, Giorgia Meloni olasz kormányfő, valamint a most leköszönő cseh miniszterelnök, Petr Fiala is -, de viszonylag hamar túllendültek a napirendi ponton.

Ezenkívül egyértelmű, hogy a jelenlegi csúcstalálkozón nem fogják megoldani az uniós szinten egyre sürgetőbb lakhatási válságot. António Costa büszkén hangoztatta, hogy ez az első alkalom, amikor a kérdés az Európai Tanács napirendjén szerepel, ám a tagállamok vezetői mindössze 40 percet szántak a témára. A végső nyilatkozatban csupán két mondatot foglaltak össze: az egyik arról számol be, hogy a téma napirenden volt, míg a másikban arra kérik a bizottságot, hogy dolgozzon ki egy javaslatot a problémával kapcsolatban.

Ez a helyzet igazából nem okozott jelentős gondot, mivel a magyar miniszterelnök például kihagyta az Ukrajnáról folytatott vitát, amelynek végkimenetelét eleve ellenállásra méltónak tartotta. Ezen kívül, már a megérkezése előtt nyilvánosságra hozták a védelemmel kapcsolatos megállapításokat is.

A csúcsról való távozása után Orbán Viktor megállt, hogy néhány kérdésre válaszoljon a helyszínen várakozó magyar újságíróknak. Erről a beszélgetésről részletesebben olvashatnak az alábbi cikkünkben.