Pető Attila, a legkiemelkedőbb magyar egyházi áldozat véleménye szerint Barabás Richárd a tapasztalataikat "eszközként és díszletként kezelte", ezzel mélyen alábecsülve a szenvedéseiket.

Barabás Richárd, a Párbeszéd párt társelnöke és a jelenlegi ciklusban fővárosi közgyűlési képviselő, szerdán egy ötperces beszédet tartott a közgyűlésen. Az eseményről a következőképpen számoltunk be:

A párbeszédes képviselő a Fidesz-frakcióhoz fordulva, szenvedélyes szavakkal bírálja őket a szabad sajtó elleni támadások és Budapest anyagi kimerítése miatt. Kifejezi felháborodását a Pride ellen indított kampány kapcsán, amelyet a gyermekvédelemre hivatkozva indítanak, miközben a civilektől elvett pénzen "pöffeszkedő papok dőzsölnek". Egy friss hír szerint egy hitoktató pap 12 éves lányt zaklatott. "A pedofilok az egyházakban vannak, nem pedig közöttünk" - kiáltotta Barabás, érzékeltetve a helyzet súlyosságát.

Mindezek fényében megszólalt a papok által elkövetett erőszak elleni harc egyik legmeghatározóbb alakja Magyarországon, Pető Attila, aki bátran vállalta arccal és névvel a nyilvánosság előtt való megjelenést. "A gyerekek, a túlélők és az igazság nem lehet politikai kérdés, sem bal, sem jobb. A bántalmazás ellen folytatott küzdelem nem pártpolitikai ügy, hanem minden ember alapvető kötelessége" - írta Barabás megszólalására reagálva.

A valódi áldozatok történetei rendkívül személyesek és bonyolultak, nem csupán kampányüzenetekbe vagy 30 másodperces TikTok-videókba sűríthetők. Amikor valaki politikai célok érdekében "kihasználja" ezeket az ügyeket, azzal az áldozatok fájdalmát csupán eszközzé, díszletté silányítja – mások beszélnek helyettük, miközben ők egykor csendben maradtak.

Pető Attila véleménye szerint a felszólalásod valóban meglepő. Az olyan általánosító kifejezések, mint "a pedofilok az egyházakban találhatók" vagy "pöffeszkedő papok" nem szolgálják az igazság helyreállítását. Ehelyett inkább kollektív bűnbakképzéshez, vallási előítéletekhez és társadalmi megosztottsághoz vezetnek. Amikor azt mondod, hogy "a pedofilok az egyházakban vannak", az a benyomást kelti, mintha ez a probléma kizárólag ott létezne, holott a tanárok, edzők, családtagok és politikai szereplők körében is jelen van ez a borzalmas jelenség.