Rövid időn belül érkezik a kormány legújabb intézkedése - de vajon kinek is szolgálnak igazán az új szabályok?
Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a [email protected] címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.
Július 1-jétől kezdődően életbe léphet a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997-es törvény módosítása, amely lehetőséget biztosít az édesanyáknak, hogy gyermekük három hónapos korát követően visszatérhessenek a munka világába.
A dolgozó édesanyák a munkabérük mellett jogosultak a csecsemőgondozási díjra (CSED), amelynek mértéke megegyezik az előző bruttó bérükkel. Ennek 70%-át kaphatják meg, amit CSED-extra néven emlegetünk.
Jelenleg a CSED támogatás 168 napig áll rendelkezésre az anyák számára a gyermek születését követően, és eddig nem volt lehetőség arra, hogy e támogatás mellett dolgozzanak. Az új szabályozás várhatóan legfőképpen azok számára lesz előnyös, akik képesek távmunkában, a gyermekük mellett tevékenykedni.
A hosszú távú következmények megítélése még korai lenne, de először nézzük meg, miként illeszkedik ez az új támogatási forma a kormányzat két kulcsfontosságú elvéhez: a munkaalapú társadalom és a hagyományos család eszményéhez.
2010 óta a támogatásokra való érdemesség legfőbb alapja a munkaviszony lett, mely a családtámogatási rendszeren is jól látszik.
Ha egy piramis képét idézzük fel a rendszer kapcsán, világosan kirajzolódik, hogy a családok legszélesebb rétege az univerzális támogatások kedvezményezettje. Ezek a támogatások, bár sokakat érintenek, a pénzösszegük miatt nem képesek hatékony védelmet nyújtani a szegénység ellen.
Ezzel szemben a következő szint, ahol a munkaviszony-alapú ellátások foglalnak helyet, összességében elég jó lehetőségeket biztosít. Itt helyezkedik el a CSED, illetve majd a CSED-extrát is ide sorolhatjuk később. Amennyiben megnézzük a kormány korábbi intézkedéseit, láthatjuk, hogy a gyermek 2 éves koráig járó gyermekgondozási díj (GYED) esetében is létrejött annak idején a GYED-extra, mely szintén a munkaerőpiacra való visszatérést kívánta segíteni egy viszonylag jó támogatási összeg mellett.
A családi adó- és járulékkedvezmény egy rendkívül jelentős eszköz, amelyet különösen a legnagyobb anyagi helyzetben lévő nagycsaládok tudnak maximálisan kihasználni. Ez a támogatási forma már a 90-es évek elején is létezett, de az első Orbán-kormány idején vált kulcselemmé, amikor folyamatosan növelték a kedvezmények összegét és eltörölték a felső határt.
Amikor elérjük a piramisunk csúcsát, nyilvánvalóvá válik, hogy a legkiemelkedőbb családtámogatási elemek, mint a CSOK vagy a babaváró, csupán egy szűk, jól körülhatárolt csoport számára állnak rendelkezésre. Ezen a szinten főként hitelalapú támogatások, adókedvezmények és adómentességek találhatók, amelyek többsége 2010 után került bevezetésre. Különösen figyelemre méltó a két- és háromgyermekes anyák SZJA-mentessége, amely már sokkal szélesebb réteget érinthet, így nem kizárt, hogy az alábbi ábra a jövőben módosulni fog.
A kormány által gyakran hangsúlyozott másik lényeges aspektus a hagyományos család "megmentése" vagy "újjáélesztése". Ennek mélyebb megértéséhez az Alaptörvény L) cikkelye szolgálhat iránymutatásul, amely szerint a család alapját egy nő (feleség) és egy férfi (férj) alkotja, a házasságukból származó gyermekeikkel, lehetőleg több gyermekkel. Ebből következően felmerül a kérdés, hogy vajon az egyszülős családok, élettársak, gyermektelen párok, vagy az azonos nemű párok is családnak minősülnek-e. Ez a téma rendkívül összetett, és a kérdéskör alaposabb kifejtéséhez már nem elegendő ez a rövid írás.
A kormány határozottan kiáll a hagyományos szerepek mellett, amelyek szerint a nő feladata a háztartás irányítása és a gyermekek nevelése, míg a férfié a megélhetés biztosítása. Ezt a hozzáállást jól tükrözi az a tény, hogy...
A családtámogatási rendszer nem kínál olyan eszközöket vagy programokat, amelyek kifejezetten a nemek közötti egyenlőség elősegítésére irányulnának.
Érdemes hangsúlyozni, hogy a gyermekgondozási szabadságok igénylése férfiak számára már hosszú évtizedek óta lehetséges, tehát technikai értelemben a lehetőség adott. Ennek ellenére a gyermekek otthoni nevelése továbbra is túlnyomórészt a nőkre hárul. E jelenség mögött álló egyik legfontosabb tényező a fizetések közötti eltérés, amelynek csökkentése sajnos nem került középpontba.
Amennyiben összehasonlítjuk a munkaalapú társadalom elvárásait és a hagyományos szerepeken nyugvó család fogalmát, látható, hogy e kettő erős ellentétben áll egymással. A nők a kormány álláspontja alapján természetüknél fogva gondoskodók, családcentrikusak, azonban nem számíthat támogatásra az az anya, aki valóban kizárólag a gyermeknevelésnek, háztartásnak él.
A családtámogatási rendszer, amelybe a CSED-extra is harmonikusan beilleszkedik, azon nőket ösztönzi, akik egyszerre képesek a munka világában aktívan részt venni – tehát minél hamarabb visszatérnek a munkájukhoz – és a családi életben is aktívan szerepet vállalnak, azaz minél több gyermek felnevelésére vállalkoznak.
A rendszer a munka-magánélet összeegyeztetését is a nőkre hárítja, ugyanis semmilyen törvényi szabályozás nincs arra vonatkozóan, hogy a férfiak is jobban kivegyék a részüket a háztartási, gondoskodási feladatokból. A CSED-extra és a hozzá hasonló támogatások tehát összességében jó lehetőséget jelentenek a stabil munkaerőpiaci helyzetű nőknek, ugyanakkor a hagyományos szerepek elvárásaiból adódó terheket nem csökkentik.
A CSED-extra bevezetésénél a döntéshozók a választás szabadságának fontosságát emelték ki, ami kétségtelenül dicséretes cél. Azonban a valódi szabadság eléréséhez átfogó, a nemek közti egyenlőséget elősegítő politikákra és jogszabályokra van szükség.
