Rejtett szennyezés: az építőipari vállalatok kibocsátásának 90%-a észrevétlen marad.
A klímasemlegesség elérése érdekében az építőipari cégeknek komplex stratégiát kell kidolgozniuk, amely nemcsak a saját működésükre terjed ki, hanem átfogja az egész értékláncot is. Mivel az iparág jelentős mennyiségű üvegházhatású gáz kibocsátásáért felelős, elengedhetetlen, hogy a 2050-es klímasemlegességi célt elérjük, amihez mind a közvetlen, mind a közvetett kibocsátások csökkentésére koncentrálnunk kell – állapítja meg az ING elemzése.
Az építőipari értéklánc komoly mértékben hozzájárul a globális üvegházhatású gázok kibocsátásához, viszont az építőipari cégekre közvetlenül háruló felelősség viszonylag alacsony. Ennek ellenére számos jelentős európai építőipari vállalat fogalmazott meg ambiciózus célokat a kibocsátás csökkentésére, bár a célkitűzések között jelentős eltérések figyelhetők meg.
Az Európai Unió tagállamai együttesen elkötelezték magukat amellett, hogy 2030-ra legalább 55%-kal mérséklik a szén-dioxid-kibocsátást az 1990-es szinthez viszonyítva. A hosszú távú céljuk 2050-re az klímasemleges állapot elérése, ami azt jelenti, hogy nem lesz nettó üvegházhatású gáz kibocsátás.
Az építőipari vállalatok közvetlen kibocsátása (scope 1) viszonylag csekély mértékű, hiszen az Európai Unió összes kibocsátásának csupán 1,7%-át képviseli.
Ez elsősorban az építőipari járművek, valamint a saját használatú személyautók és teherautók kibocsátásából ered.
A kibocsátások jelentős része, amely az Európai Unió teljes kibocsátásának több mint 90%-át teszi ki, az értéklánc különböző szakaszaiban keletkezik. Ez magában foglalja a beszállítók tevékenységeit (upstream) és az ügyfelek által végzett folyamatokat (downstream). Például az acél- és betongyártás során, valamint az általuk megépített épületek fűtése és világítása révén (scope 3) jelentős mennyiségű szén-dioxid és egyéb üvegházhatású gázok kerülnek a légkörbe.
A közvetlen kibocsátások mérséklésére többféle megoldás kínálkozik: az eszközök és járművek elektromos üzemeltetésének előtérbe helyezése, környezetbarát üzemanyagok alkalmazása, hatékonyság növelése, és az ipari létesítmények energiasemlegessé alakítása. A második szintű kibocsátások csökkentésére megújuló energiaforrások előállítása és beszerzése, valamint energiahatékonysági intézkedések révén van lehetőség.
A scope 1, 2 és 3 fogalmai a vállalatok környezeti hatásainak mérésére és kategorizálására szolgálnak, különösen az üvegházhatású gázok kibocsátásának nyomon követésében. - **Scope 1**: Ez a közvetlen kibocsátások kategóriája, amelyek a vállalat saját tevékenységeiből származnak. Ide tartozik például a gyárakban vagy üzemekben használt üzemanyag elégetéséből származó szén-dioxid-kibocsátás. - **Scope 2**: A közvetett kibocsátásokra vonatkozik, amelyek a vállalat által vásárolt energia, például elektromos áram, hő vagy gőz előállításából adódnak. Ez azt jelenti, hogy bár a vállalat nem közvetlenül bocsát ki gázokat ezen energia felhasználása során, a termelésük során keletkeznek kibocsátások. - **Scope 3**: Ez a legszélesebb kategória, amely a vállalat működéséhez kapcsolódó összes egyéb közvetett kibocsátást foglalja magában, például a beszállítói lánc, a termékhasználat és a hulladékkezelés során keletkező kibocsátásokat. A Scope 3 a legnehezebben nyomon követhető, de ugyanakkor a legnagyobb hatással is lehet a vállalat teljes ökológiai lábnyomára. Ezek a kategóriák segítenek a vállalatoknak abban, hogy átláthatóbbá tegyék környezeti hatásaikat, és célzott intézkedéseket hozhassanak a fenntarthatóság javítása érdekében.
A kibocsátást generáló tevékenységeket általában három fő kategóriába sorolják:
A scope 1 a vállalat közvetlen kibocsátásait jelenti, amelyek közvetlenül a cég saját tevékenységeiből származnak. Ide tartozik például az épületek fűtéséhez felhasznált gáz, valamint a cég építőipari gépeinek és saját járműveinek üzemanyag-felhasználása.
A Scope 2 a vállalatok közvetett kibocsátásaira utal, amelyek például magukban foglalják a központi iroda számára beszerzett villamosenergia és az építkezési tevékenységek során felhasznált elektromos áram hatásait.
A scope 3 kibocsátások a teljes értéklánc összes többi közvetett kibocsátását ölelik fel, figyelembe véve mind a vevők, mind a beszállítók tevékenységeit. Ide tartoznak például a beszerzett építőanyagokból származó kibocsátások, a harmadik felek által végzett szállítás, a dolgozók ingázása, az üzleti utazások, a keletkező hulladék, valamint az épített ingatlanok használata által generált kibocsátások.
A Scope 3 kibocsátások kezelése jelenti a legnagyobb kihívást, hiszen ezek csökkentéséhez elengedhetetlen az egész értéklánc együttműködése. A lehetséges megoldások között megtalálhatók az alternatív és bioalapú anyagok alkalmazása, a körforgásos építkezési módszerek bevezetése, valamint a beszállítók aktív bevonása a kibocsátáscsökkentési célok elérésébe.
Az építőipari cégek előtt álló kulcsfontosságú döntés, hogy élenjáró szereplőkké válnak-e a klímasemlegesség terén, vagy inkább a követők táborát választják. Az élenjárók számára vonzó lehet a fenntarthatóság iránt elkötelezett ügyfélkör, ám ez a pozíció gyakran magasabb költségekkel jár. Ezzel szemben a követők előnyhöz juthatnak a költséghatékonyság terén, azonban ezzel együtt a versenyképességüket is kockáztatják, és a jövőben nagyobb beruházásokra kényszerülhetnek, hogy lépést tartsanak a változó piaci igényekkel.
