A kispadon dőlt el, és többé már nem nyitotta ki a szemét – ötvenezren voltak tanúi annak a szívszorító pillanatnak, amikor az edző végleg búcsút intett az életnek.

1981. május 31-én, Szalonikiben, a PAOK és az Olympiakosz közötti rangadó alatt egy ötvenezer fős tömeg zúgott, amikor hirtelen minden hang elhalt a lelátókon. Olyan volt, mintha egy láthatatlan karmester intett volna a csendre – minden tekintet a kispadra szegeződött. Ott, mozdulatlanul feküdt Lóránt Gyula, az Aranycsapat legendás középhátvédje, aki a PAOK edzőjeként tevékenykedett. Panajotisz Kermanidisz, a 31 éves MTK egykori csatára a pályán állt, és tehetetlenül nézte, ahogy 58 esztendős mentora élete utolsó pillanatait éli. Most, 44 év elteltével, Kermanidisz részletesen mesél a leírhatatlan traumáról, amely örökre megváltoztatta az életét.

Kermanidisz, aki ma is tökéletes magyarsággal beszél, élénken emlékszik a történtekre.

Itt állok, és látom, ahogy a ziccert elszalasztjuk, majd hirtelen minden egyes hang elhal, mint egy varázsütésre. A lelátón mintha egy titokzatos karmester intett volna, és minden szempár a kispadunk felé fordul. A földön, mozdulatlanul fekszik Lóránt Gyula, akinek sorsa most mindannyiunkat foglalkoztat.

A drámai pillanatok felidézése olyan, mint egy festmény megkomponálása, ahol minden ecsetvonás egy érzelmet hordoz. Képzelj el egy sötét, viharos éjszakát, ahol a mennydörgés számunkra nem csupán zaja, hanem a feszültség fokozódása, ami a szívünket is megdobogtatja. Az esőcseppek a földön táncolnak, miközben a főszereplőnk, az eltévedt lélek, szembesül a múltjával. Az arcán tükröződő kétségbeesés és a remény fénye egyaránt megjelenik, mintha a sorsával vívott harca egy színpadon zajlana, ahol minden egyes lépés, minden egyes lélegzetvétel drámai súlyt hordoz. A hirtelen jött felismerés, amikor a hős ráébred, hogy a barátai, akikkel együtt indult el az úton, már nem állnak mellette, olyan, mint egy hideg zuhany, ami elmos minden illúziót. Az érzelmek viharai között ott van a fájdalom, a veszteség és a harc, amelyet meg kell vívnia önmagával. Mindezek a pillanatok együttesen formálják a történet szövetét, és a nézők szívébe vésődnek, mert a dráma nem csupán a szavakban, hanem azok mögött rejlő érzésekben lakozik.

Ahogy az egykori csatár felidézte az eseményeket, egy teljesen váratlan fordulatot élt át. "Minden olyan hirtelen történt, mint egy villámcsapás: az edzőnket, aki mozdulatlan volt, azonnal felkapták, és sietve bevitték az öltözőbe" – mesélte Kermanidisz. Azonban a legmegrázóbb élménye még csak ezután következett: "Hihetetlen, de a mérkőzés tovább folytatódott, mintha semmi drámai nem történt volna" – tette hozzá, láthatóan még mindig megragadva a szituáció súlyosságával.

Az ötvenezres tömeg előtt tovább kellett játszaniuk, miközben az öltözőben az orvosok hiába küzdöttek Lóránt Gyula életéért.

A szünetben, kétségek között álltunk az öltözőben, a vezetőink igyekeztek megnyugtatni minket. Azt mondták, hogy Lóránt Gyula állapota javul, kórházba vitték, és hogy csak a játékra koncentráljunk, hiszen a győzelem a legfontosabb. Mindenki próbálta elnyomni a szorongását, de a feszültség mégis ott lebegett a levegőben.

- mesélte a Blikknek Kermanidisz, aki izgalmas részleteket osztott meg a legfrissebb eseményekről.

A PAOK végül 1-0-ra diadalmaskodott az Olympiakosz ellen, de a győzelem keserű ízt hagyott maga után. "Igen, megnyertük a mérkőzést 1-0-ra, de csak a lefújás után értesültünk róla, hogy edzőnk már akkor elhunyt, amikor összeesett. Ezt a szomorú hírt nem osztották meg velünk" - osztotta meg fájdalmát egykori játékos.

Ez a pillanat vésődött a legmélyebben az akkor 31 éves futballista emlékezetébe. Nem véletlenül: Lóránt Gyula különleges jelentőséggel bírt számára. "Velem mindig magyarul beszélt, és sokszor találkoztunk a pályán kívül is" - emlékezett az edzőjére Kermanidisz, aki 1973-ban érkezett az MTK-ból a görög csapathoz. Az Aranycsapat egykori középhátvédje 1975-ben került a PAOK-hoz, és máris történelmet írt.

Kivételes tehetséggel rendelkezett, a szó legszebb értelmében. Mesterien tudott bánni a játékosokkal, és egy olyan taktikát alkotott meg, ami páratlan volt. Az első évében azonnal bajnoki győzelemhez segítette csapatunkat, amely PAOK történetében először hozta el az aranyérmet.

- Érdekes módon festette le korábbi edzőjét.

Lóránt Gyula később búcsút intett a klubnak, ám a nehezebb időszakokat követően újra a csapat élére állították. Éppen akkor dirigált újra, amikor 1981. május 31-én végleg eltávozott az élők sorából.

Kermanidisz sosem tudta elfelejteni azt a szörnyű napot. Olyan emlék ez, amely egy fiatal sportoló számára szinte elviselhetetlen: látnia kellett, ahogy az edzője, aki második apjaként támogatta őt, hirtelen összeesik és életét veszti, miközben a mérkőzés tovább zajlik, mintha mi sem történt volna. A ma 75 éves Kermanidisz 2000-ben megalapította saját futballiskoláját Szalonikiben, és azóta is aktívan részt vesz a fiatal tehetségek nevelésében. Az a traumatikus élmény azonban örökre a szívében maradt.

Soha nem felejtem el azt a napot

- osztotta meg gondolatait az egykori futballista, aki legutóbb márciusban látogatott el Magyarországra. Még mindig élénken él benne az a nap, amikor edzője utoljára foglalta el helyét a kispadon, még 44 év távlatából is.