A világhírű vállalat összeomlását egy szexuális ragadozó főnök viselkedése okozta. Az esettel kapcsolatos botrány nemcsak a cég hírnevét tarnyálta meg, hanem a dolgozók bizalmát is megrendítette.
Megtaláltuk a tévésorozatok legszerethetőbb bérgyilkosát
Nemrégiben debütált a Netflixen egy új dokumentumfilm, amely a "Teljes káosz: Az American Apparel felemelkedése és bukása" címet viseli. Ez a film a világszerte ismert divatmárka, az American Apparel történetének diadalmas kezdetét és végzetes hanyatlását tárja elénk. A középpontban a szexuális zaklatással vádolt alapító, Dov Charney áll, aki körüli botrányok és sikerek révén formálta meg a márkát, miközben a film a divatipar sötét oldalát is feltárja.
Az American Apparel a 2000-es évek elején forradalmasította a divat világát; a látszólag etikusan előállított, vonzóan bemutatott alapdarabjaival szinte azonnal elnyerte a fiatalok szívét.
A cég hivatalosan azt állította, hogy amerikai munkavállalókat alkalmaznak tisztességes jövedelemért, azonban a dokumentumfilmben megszólaló volt munkások eltérő véleménnyel voltak. Sőt, kritikával illették az American Apparel reklámkampányait is, amelyek - a vállalat alapítójának, Charney-nek a közvetlen irányításával - kifejezetten provokatív és szexuális tartalmúak voltak.
A márka neve számomra nem volt újdonság, hiszen gyerekként és tinédzserként az internet és a női magazinok szinte hemzsegtek az American Apparel termékeivel. Azonban a háttérben zajló események sokáig rejtve maradtak előttem.
Tavaly nyáron, körülbelül egy évvel az első megjelenését követően, végre a kezembe akadt az a könyv, amely azóta is a legkedvesebb non-fiktív olvasmányom. Kate Flannery "Strip Tees" című memoárját régóta vágyakozva vártam, és nem csupán a figyelemfelkeltő borítója miatt. A kötet az American Apparel divatcég leáldozásának különös történetét meséli el, Kate, az egyik alkalmazott, személyes tapasztalatain keresztül. Mindig is vonzottak a memoárok; talán még inkább, mint bármely más irodalmi műfaj. Számomra a valóság szövevényes elmesélése mindig izgalmasabb volt, mint a kitalált világok.
A kötet, noha rávilágított Charney viselkedésére, egy sokkal árnyaltabb és komplexebb képet fest a szervezeti problémákról, mint az új Netflix-film, amely a történet középpontjában inkább a főnök szexuális visszaéléseire helyezte a hangsúlyt.
A film alkotói olyan dokumentumfilmet készítettek, amely nemcsak a cég történetének bemutatására összpontosít, hanem mélyrehatóan feltárja és leleplezi azokat a mérgező munkahelyi kultúrákat is, amelyek gyakran a Charneyhoz hasonló, karizmatikus, de problémákkal küzdő vezetők köré épülnek. Sally Rose Griffiths rendező véleménye szerint az American Apparel esete tökéletes példája annak, hogyan válhat egy vállalat a személyi kultusz rabjává.
A filmben megszólaló egykori alkalmazottak elmondása szerint a cég körüli munkakörnyezetben jelentős függőség alakult ki a vezetőség és a munkavállalók között. A dolgozók azt tapasztalták, hogy Dov Charney mindenhol ott volt: ő döntötte el, kik szerepeljenek a reklámfotókon, és nem ritkán hajnalban keresett rájuk telefonon. Viselkedése sokszor illetlen, sőt, erőszakos volt, ami tovább súlyosbította a feszültséget a munkahelyen.
A felvételi folyamat már önmagában is szokatlan élménynek bizonyult: a munkavállalóknak egy olyan "meglepetéscsomagot" adtak át, amelyben egy vibrátor és egy BlackBerry telefon lapult. Ez sokakban aggodalmat keltett, hiszen világossá vált, hogy a cégben a munka és a magánélet határai elmosódtak. A dolgozók számára kötelező volt titoktartási szerződést aláírniuk, ami megtiltotta számukra, hogy nyilvánosan beszéljenek a tapasztalataikról és az őket ért sérelmekről. Ezek a szerződések nemcsak elhallgatták a problémákat, hanem komoly akadályt jelentettek az igazság kiderítésében is.
a vállalat pedig 2015-2016 között csődöt jelentett. Az etikai és morális problémák, a belső szervezetlenség és a vezető körüli botrányok egyaránt hozzájárultak a bukáshoz. A márkát később a Gildan vásárolta meg, amely új üzleti modellel - elsősorban online értékesítéssel - próbálta újjáéleszteni a brandet.
A dokumentumfilm, amely a fent említett problémákra világít, sajnos több szempontból is hiányos. Alig érinti a mélyebb rendszerszintű kérdéseket, mint például a munkafolyamatok és a gyári működés átláthatóságát, a bevándorlási politikát, valamint a munkaügyi ellenőrzés szerepét. A film inkább a munkahelyi hatalom és a rendszeres visszaélések bemutatására összpontosít, ahelyett hogy részletesen elemezné a divatcég csődjének okait. Ezáltal egyoldalú perspektívát nyújt egy olyan történetről, amelyről sokkal szélesebbkörű és részletesebb feldolgozás is készülhetett volna, mint például a Strip Tees esetében. Érdemes megemlíteni, hogy Kate Flannery, aki a kötetet jegyzi, a filmben nem szólal meg, ami tovább növeli a hiányosságokat.
