Szinte észrevétlenül, csendes árnyékban bontakozik ki a válság körülöttünk, mint egy lassan terjedő köd, amely fokozatosan elborítja mindennapjainkat - Agro Napló.

Mintegy 1,7 milliárd ember él olyan területeken, ahol a mezőgazdasági terméshozamok folyamatosan csökkennek, a talajromlás következtében, amelyet az emberi tevékenység idézett elő. Ez a csendes, mégis mindent átható válság aláássa a mezőgazdaság hatékonyságát és az ökoszisztémák egészségi állapotát világszerte. Ez a figyelemfelkeltő adat a legújabb "Az élelmezés és a mezőgazdaság helyzete" című jelentésből származik, amelyet az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) szakértői nemrégiben mutattak be Rómában.

Megjelent a FAO legújabb kiadványa, amely "Az élelmezés és a mezőgazdaság helyzete" címet viseli. Ez a dokumentum világosan rámutat arra, hogy a talajromlás nem csupán környezetvédelmi kihívás, hanem szoros kapcsolatban áll a mezőgazdaság termelékenységével, a vidéki közösségek megélhetésével és az élelmezésbiztonsággal. A FAO 2025-ös jelentése az eddigi legszélesebb körű elemzést nyújtja az emberi tevékenység által okozott talajdegradáció hatásairól a mezőgazdasági hozamokra. A jelentés kiemeli a legjobban érintett régiókat, valamint azokat a területeket, ahol a talajromlás következményei összefonódnak a szegénységgel, éhezéssel és alultápláltsággal.

A legújabb globális adatok alapján, amelyek a gazdaságok eloszlását, méretét és a növénytermesztést érintik, a jelentés részletesen bemutatja az integrált, fenntartható földhasználat és -gazdálkodás lehetőségeit, valamint a megfelelő szakpolitikák kidolgozásának irányvonalait. Ezek az intézkedések kiemelt célja a talajromlás megelőzése, mértékének csökkentése és a már bekövetkezett károk helyreállítása, mindeközben pedig az élelmiszertermelés növelését és a gazdálkodók megélhetésének javítását is szolgálják.

Határozottan kell cselekednünk a lehetőségek kiaknázásához. A fenntartható földgazdálkodás megkívánja az olyan környezetet, amely támogatja a hosszú távú beruházásokat, az innovációt és a felelős gazdálkodást

- fogalmazta meg Csü Tung-jü, a FAO főigazgatója, a jelentés bevezetőjében.

A FAO definíciója szerint a talajdegradáció a talaj azon képességének, hogy alapvető ökoszisztéma funkciókat és szolgáltatásokat biztosítson hosszú távú csökkenése. A talajromlás ritkán vezethető vissza egy okra, inkább egy sor tényező kombinációja idézi elő. Ezek között találhatók természetes okok, mint a talajerózió vagy a szikesedés, illetve az ember által előidézett folyamatokat, amik egyre inkább dominánssá válnak. Manapság már a fő kiváltó tényezők között találjuk az erdőirtást, a túllegeltetést, vagy a nem fenntartható növénytermesztést és öntözést. A mezőgazdasági termelékenységre gyakorolt hatása miatt ezért a kiadvány ez utóbbiakkal foglalkozik.

A mérés során egy adósságalapú megközelítést alkalmazunk, amely három alapvető mutatót – a talaj szervesszén-tartalmát, a talajerózió mértékét és a talajvíz állapotát – vizsgál. Ezeket az aktuális adatokat összevetjük azokkal a feltételekkel, amelyek mellett a talaj emberi beavatkozás nélkül, természetes állapotában fejlődne. A begyűjtött információkat egy gépi tanulási modell elemzi, amely figyelembe veszi a környezeti és társadalmi-gazdasági tényezők hatásait. Ennek segítségével megpróbáljuk megbecsülni, hogyan nézne ki a talaj alapállapota, ha nem lenne emberi hatás.

A FAO adatai alapján világszerte körülbelül 1,7 milliárd ember él olyan területeken, ahol az emberi tevékenységek következtében bekövetkezett talajromlás miatt a terméshozamok 10%-kal alacsonyabbak a normális szintnél. Ezen emberek közül 47 millió 5 év alatti gyermek, akiknek fejlődése nem éri el az egészséges szintet. Az abszolút számokat vizsgálva az ázsiai országok szenvedik el a legnagyobb mértékű hatásokat, ami a felhalmozódott talajdegradációs "adósságuk" és a magas népsűrűségük következménye.

A jelentés egy cseppnyi reménysugarat is hoz magával: ha sikerülne a meglévő termőföldeken az emberi tevékenység által okozott degradáció mindössze 10%-át visszafordítani, például fenntartható talajhasználati módszerek, mint a vetésforgó és a takarónövények alkalmazásával, akkor a talaj egészségének megőrzése, az erózió mérséklése és a biológiai sokféleség növelése érdekében tett lépéseink jelentős hatással lennének. Az így nyert termelési növekedés elegendő lenne ahhoz, hogy évente 154 millió ember számára biztosítsunk élelmet. Ezek a számok nem csupán elméleti lehetőségek, hanem konkrét esélyek az élelmezésbiztonság erősítésére, a természeti ökoszisztémák védelmére és az ellenállóbb agrár-élelmezési rendszerek kialakítására.