Sztrókja után Révész Sándor úgy döntött, hogy nem kíván visszatérni az énekesi pályára, és nem tervezi, hogy valaha is ismét színpadra lép.
Nem tervezi visszatérést az énekesi pályára, de szívesen mesél a múltbéli élményeiről
Elzárkózik a nyilvános élet elől, és távol tartja magát a modern civilizáció forgatagától. Pedig Révész Sándor korábban a reflektorfény középpontjában állt, mint az ország egyik legkedveltebb énekese. Minden lépése, minden megmozdulása a közönség figyelmének középpontjába került, és ami vele történt, az soha nem maradt rejtve. Most azonban a Mecsek nyugalmában, a természet ölelésében találja meg a lelki harmóniát, ami talán nem olyan izgalmas téma, mint egykor volt hírneve.
Csendesen, bensőséges légkörben ünnepeltem meg a születésnapomat. Számomra a 72 csupán egy szám, amely néhány röpke pillanat erejéig kapcsolódik hozzám. Az életem kerek egész, és nagyon jól érzem magam a saját bőrömben. Úgy vélem, ez az egyik legfontosabb dolog - osztja meg lapunkkal Révész. - Átéltem egy súlyos betegséget, a sztrók figyelmeztetett, talán egy kicsit lelassított, s bár még mindig érzem az utóhatásait, türelmes vagyok. Türelmes vagyok a testem iránt, a betegség által hozott korlátozásokkal és önmagammal szemben is. Tavaly sokat utaztunk, felfedeztük a világot, idén viszont jóval kevesebb lehetőségem adódott erre. Ha a körülmények úgy alakulnak, Budapesten tartózkodom, de az időm legnagyobb részét itt, a Mecsekben töltöm, visszavonultan, egyfajta mély harmóniában.
A Piramis legendája hosszú órákon át tudná ecsetelni, milyen is az élet színpada: a hatalmas, lelkes közönség, amely ezernyi hangon zúg, mindezt pedig gitár és dob kísérete nélkül. A Kölyök néha meg is osztja ezt a tapasztalatot: ül egy üres színpadon, például egy salgótarjáni művelődési házban, előtte pedig több száz kíváncsi arc figyel, és ő csak mesél, mesél, mesél a zenéről, az életről, és az álmairól.
Időnként útra kelek, és eleget teszek néhány meghívásnak. Jártam már Dunaszerdahelyen, Salgótarjánban, és még számos más helyszínen. Mindenütt szívélyes fogadtatásban részesülök, ami mélyen megérinti a lelkemet. Vannak olyan estéim, amikor kérdezők nélkül, egyedül lépek a színpadra, és a közönség előtt ülve osztom meg a gondolataimat. Annak idején ez természetes volt, hiszen ott voltak velem a zenésztársaim, és én csak énekeltem. Most viszont a szavaimra és a történeteimre koncentrálok. A legutóbb megjelent könyvemben sok mindent felfedtem az életemről, és a rajongóim is szeretnék ezt tőlem hallani. Büszke vagyok erre a könyvre, hiszen rengeteg példány eljutott az olvasókhoz.
Révész Sándor tehát időnként járja az országot, bár a legtöbben igazán annak örülnének, ha az a különleges orgánum újra a régi, nagy slágereket énekelné. De erre már aligha kerülhet sor. Révész Sándor többször is beszélt róla, miszerint nem tervezi, hogy énekesként újra színpadra álljon.
- Nem érzem szükségét, hogy újra énekeljek, és jelenleg nincs olyan felkérés, amin esetleg elgondolkodnék. Az éneklés már a múltam része. Azonban ez a gyönyörű múlt továbbra is élénken él bennem. Július 20-án például a Rockmúzeumban újra egyesül a Generál együttes, ahol mindannyian tisztelegni fogunk, akik valaha részesei voltunk ennek a csodálatos bandának, a két nagylemezünk előtt. A Generál mindig is fontos szerepet játszott az életemben, és nagyon várom, hogy újra találkozhassak Jamesszel, a lányokkal és a többiekkel. Ez az esemény igazi időutazásnak ígérkezik, tele nosztalgiával és emlékekkel. Aztán ősszel, ha minden jól megy, újra útnak indulok, és októberben Székesfehérvárott egy élménybeszámolón ismét találkozhatok a közönséggel - zárta gondolatait az immár 72 esztendős Kölyök.
