A téli mínusz 45 és a nyári plusz 35 fok közötti szélsőséges hőmérsékletek ellenére egy magyar család csodálatos kertet varázsolt a barátságos tájba. Az évszakok változása nem állíthatta meg őket, és bátran nekiláttak a különleges növények és virágok ülte

A magyar család tengeren túli története 10 évvel ezelőtt kezdődött, amikor Ildikó férjének a munkája miatt kiköltöztek Kanadába, Edmontonba, ahol közel hét éve alatt olyan első és hátsó kertet építettek, ami párját ritkítja a városban. Pedig nem egyszerű egy olyan klímán növényeket gondozni, ahol télen akár -45 fok is lehet.

Fazekas Ildikó öt éven át élt férjével egy kicsiny lakásban, ahol a növények hiánya szinte észrevétlen maradt. Azonban ahogy egyre inkább formálódott a családi életük, és felmerült a saját otthon gondolata, a zöld növények iránti vágy is kezdett erősödni.

Azt terveztük, hogy egy barátságos külvárosi környezetben neveljük fel a gyerekeinket, ezért 2018 nyarán Beaumontba költöztünk. Éppen akkor vártam az első gyermekünket.

- mesélte Ildikó, aki megosztotta, hogy a hőmérséklet itt már elérte a -45 fokot is, míg nyáron akár 35 fokra is felkúszik.

A környékünkön a tornádók nem éppen ritkaságnak számítanak, és sajnos a nyár jelentős részét az erdőtüzek füstjében kell eltöltenünk, míg a méhek inkább rejtőzködnek. A nyarak szárazak, az eső mennyisége drasztikusan csökken, és a téli hó is évről évre egyre ritkábbá válik. Az éghajlat nem éppen a legkedvezőbb, de ezen felesleges rágódni; inkább fel kell készülni a kihívásokra, elfogadni a helyzetet, és kihozni a legtöbbet a rendelkezésre álló lehetőségekből.

- fűzte hozzá Ildikó.

Amikor a család megvette a házat, az első dolguk volt a félholt fák levágása, a rohadó melléképületek elbontása, a ház kifestése, és egy tetőcsere. A kert kigazolását is elkezdték, de sokáig nem jutottak a szeptember első hetében leesett hó miatt, illetve a 8 hónapos terhesség sem kimondottan előny a kerti munkában.

2019-ben a terasz építése és festése képezte a fő tevékenységi körömet, emellett a még füves kert ápolása is a feladataim közé tartozott. Első pillantásra talán nem tűnik soknak, de a helyzetet nehezítette, hogy kisfiam csak a mozgó babakocsiban volt hajlandó aludni, így sok időt töltöttem sétálással. Ezek az alkalmak nemcsak a friss levegő miatt voltak fontosak, hanem lehetőséget adtak arra is, hogy felfedezzem a környék szépségeit és lehetőségeit. Számomra különösen értékes élmény volt a helyi kertek megfigyelése, hiszen ezek a látványok szolgáltatták a legjobb inspirációt a saját kertem fejlesztéséhez.

A hátsó kert kavicsos és füves terület volt, előbbin a gazosodás, utóbbin a klíma okozott problémát, így Ildikó már a májusban megszületett második baba mellett menedzselte a tereprendezést 2020-ban, és elkezdődött a kerttervezés is, ősszel már 3 meggyfa és 3 almafa a földbe is került.

Itt már tudtuk, hogy a fűnek semmi haszna akkora mennyiségben, már megvolt az az elképzelés, hogy a kert nagy részét lekartonozzuk, és bemulcsoljuk. Szerintem az ötlet az internetről jött innen is és onnan is apránként. A mulcs, ami sima aprított fa itt ingyen jön, egy honlapról egy hatalmas billenős teherautónyit rendelni. Két hatalmas adag érkezett és több kisebb. Kezdetekben marhatrágyát szórtunk szét, másfél tonnát. Ez egy nagyobb költség volt, de a talaj építése az egyik legfontosabb dolog. Azóta szerencsénk van, Edmontonból a városkezelő telep ingyen adja a zöldhulladékból előállított komposztot, csak vinni kell a vödröket.

Ildikó megosztotta velem, hogy a tervezés során nem a kertmérnöki precizitásra kell fókuszálni. Inkább a környék fáival foglalkozó üzleteket és egy Baumax-szerű, Canadian Tire-t idéző nagyáruházat látogattak meg a gyermekével.

A fák kétharmada a környék különböző faiskoláiból valók, a kocsiban jöttek haza, sokszor a műszerfalon fekve. Izgalmas kalandok voltak ezek az idők. Első gyermekem még mindig nem szeretett aludni, így elautóztunk egy kertcentrumba, faiskolába, én ezer képet csináltam, tanultam, terveztem, a gyerek szaladgált, hazafelé aludt. Szépen lassan összeállt a fa és bokor mennyiség, a nagyjábóli helyük. Ha valaki felrakott a város ingyen elvihető csoportjába egy talicska íriszt, akkor mentem, hoztam. Amikor 2021 nyár végén megtaláltam az egydolláros árnyékliliomokat, akkor bumm, jött a hosta-kert ötlete.

A család gyümölcsfái tökéletesen alkalmazkodtak a helyi éghajlati viszonyokhoz. Az alma, meggy, körte, szilva és vadszilva mind szépen teremnek, és gazdagítják a kertünket. A sárgabarack azonban eddig még sosem hozott gyümölcsöt, talán sosem is fog, míg a cseresznye a helyi klíma miatt nem képes megélni.

Az első kertben a fák tudatosan emelik magukat a ház irányába, és az északi fák büszkén magasabbra nőnek, mint a déli szomszédaik. A közlekedő ösvény a bokrok között kanyarog, és ezek a zöld szigetek alkotják a kert különleges pontjait. A kisebb növények, mint a hagymás virágok, tulipánok, nárciszok, alliumok és krókuszok, mind 2022 őszén léptek be ebbe a varázslatos helyre, színpompásan gazdagítva a tájat.

A hátsókert felfedezése során a szélek felől indultunk, ahol először a fák és a szőlőültetvények fogadtak minket. Ezt követően a teraszt öleltük körbe, hogy intimebbé tegyük a teret. Végül a középső részre került a sor, amely egy kicsit emelt zöldségeskertként valósult meg. Évről évre egyre kevesebb fű nőtt, és a hátsó részen már nem volt szükség a fű kiásására. Helyette egyszerűen kartonlapokat terítettünk le, majd egy 15 centiméteres darált fa mulccsal borítottuk be, hogy megóvjuk a talajt.

Ildikó a kertépítés finomságairól mesélt, kiemelve, hogy a valódi kihívások szülnek kreativitást az emberben.

A történet egy ősz eleji eseménnyel kezdődött, amikor is a régi fa kivágása után a gázvezeték fölött maradt a tuskó. Férjemnek kellett nekilátnia a kemény munkának, hogy mindegyiket kiássa, mivel a darálásra nem volt lehetőségünk. Az egyik hátulsó szomszédunk fáját sajnos egy fekete rák, az Apiosporina morbosa gombafertőzés támadta meg, ami komoly veszélyt jelent a szilvára és meggyre. Ebből kifolyólag úgy döntöttünk, hogy a szilvafákat az első kertbe ültetjük, míg a meggyek az oldalsó kertben kapnak helyet.

Ildikó azt is elmondta, hogy a kertük a magyar kertekhez képest kicsi, így több mindent kellett mérlegelnie. Például itt káposztaféléket csak háló alatt lehet termelni, de a kérdés, hogy szeretnék-e azt nézni egész évben és a gyerekek sem eszik, így végül sok zöldség termesztéséről is elállt a család.

A rendelkezésre álló hely korlátozottsága arra ösztönöz, hogy kreatívan, akár függőleges megoldásokban is gondolkodjak. A spagettitök vagy a futóbab kiváló választások ebben a tekintetben. Ráadásul ott van a hatalmas betonfelület a kocsibehajtón, amelynek felét paprikával fogom beültetni.

Ami pedig a zord időjárást illeti, sokat ez ellen nem lehet tenni. Ősszel hoznak extra levelet, idén 20 zsákkal borítottak a kertbe. Illetve havat lapátolnak a növényekre.

A szomszédok kifejezetten örülnek, hogy átveszünk a havukból. A meleggel viszont nem tudunk mit kezdeni, hiszen itt is 35 fok van, igaz, csak rövid ideig. Sajnos néha előfordul, hogy egy-egy növény elfagy, például a szilvafa és a mézbogyó tavaly nem ébredtek fel. A tavaszi esők után sajnos szárazságok következnek, ami megnehezíti a dolgunkat. Jelenleg 6 esővízgyűjtő hordó áll a ház előtt, 6 az oldalon, és 7 a ház mögött. Az itt lévő két szomszédos házból is érkezik víz hozzánk. A hordók össze vannak kötve, és egy pumpa segítségével locsolunk, hogy megőrizzük a növényeink életét.

Sok konténer, kaspó került Ildikóhoz, így egyre többet kísérleteznek a paprika és paradicsom konténerben tartásával. Idén a petúniák és más dísznövények háttérben maradnak.

Az egynyári növények többségét magam vetem, ami itt kicsit másképp zajlik, mint otthon. Például a paprikát már februárban, a paradicsomot pedig márciusban ültetjük. A kertünk igencsak hasonlít a nagyszüleim gyümölcsökkel és virágokkal teli oázisára. Itt a haszon- és dísznövények harmonikusan élnek egymás mellett. A választott növények egyszerű, de gyönyörű fajták: pillangóvirág, bársonyka, cinnia és sarkantyúvirág. Klasszikus szépségek is megtalálhatóak, mint a rózsa, orgona, írisz, tulipánok és nárciszok. Olyan növények, amelyek mindenki számára ismerősek, és mindenkinek van egy-két kedves emléke ezekről a virágokról.

Bár itt minden virág könnyen hozzáférhető, és egyik sem számít egzotikusnak, a mennyiségük mégis figyelemre méltó. Mindenki pozitív véleménnyel van róluk, a helyi lakosok pedig különösen büszkék saját kertjükre.

Sokan azt hiszik, hogy elöl van a kert, hátul meg majd füvet fognak találni, aztán a jön a nagy meglepődés. Határozottan mi vagyunk az utca csodabogara, de nem az egyetlen a városban. Jellemzően egy kis virágágyás, egy fa és fű van a kertekben. A régi 40 éves környékeken vannak ekkora kertek, az új részeken egy rendes fa sem fér el sajnos. Páran termesztenek egy pár tő paradicsomot, fűszereket, jellemzően ennyiben meg is áll a kert.

A tervekkel összefüggésben Ildikó elsőként a kerítés és a ház külső megjelenésének festését hozta szóba.

Amikor elindítottuk ezt az izgalmas projektet, sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem szenteltem kellő figyelmet a helyi vadon élő növényeknek. Idén szeretném ezt a mulasztást pótolni. Minden évben próbálunk valami újat kitalálni, ami friss színt visz a kertünkbe. 2023-ban például egy fürdőkád került a kavicsos részbe, amelyben aranyhalak úszkáltak. 2024 a sárga egynyáriak éve volt, tele napfényes színekkel. 2025-re pedig azt tervezem, hogy a legtöbb kaspóban paradicsom és paprika fog pompázni. Ehhez keresem azokat a látványos, dísznövényként is megálló paprika- és paradicsommagokat, amelyek nemcsak finomak, de szépek is!

Ildikóék a várossal szeretnének idén elindítani egy első kert szépségversenyt. Az oviban a gyerekek idén palántavásárt csinálnak, amiben szintén sokat segít a magyar anyuka és tervben van a látogatható kert is, Edmontonban ez egy létező dolog. Télen pedig karácsonyi sétára lesz kivilágítva a hátsó kert. Rengeteg az ötlet és az elképzelés, unatkozni, ahogy eddig, úgy idén sem fog a magyar család.