A SopronFest zárónapján az ítéletidő jelentősen megviselte a közönséget.

Véget ért az idei SopronFest, amely egy héten keresztül adott némi plusz boldogságot a Hűség Városába érkezőknek. A koncerteken kívül hétvégén Sopron belvárosába is ellátogattunk, ahol a fesztivál keretében számos kiállítás, köztéri installáció és egyéb kulturális program várta a helyieket, a turistákat és a bulizókat egyaránt.

A kiállítások nem a hagyományos fesztiváli elemek közé tartoznak, azonban Sopronban a képzőművészet szerves része volt az eseménynek. A belváros pezsgő ünnepi atmoszférája magával ragadta a látogatókat – ahogyan a szervezők is hangsúlyozták, a SopronFest célja az volt, hogy mint egy urbánus fesztivál, életet leheljen a Hűség Városába. A fesztivál középpontja idén is a Várkerület volt, ahol a Mária-szobor és annak környezete adta otthon a legfontosabb kiállításoknak.

A SopronFest ART keretein belül a látogatók tíz lenyűgöző időszaki kiállítást fedezhettek fel. Első állomásunk a soproni Esther Horvath fotográfus debütáló tárlata volt, amely a városban először mutatkozott be. A kiállítás címe: "A Sarkvidéki Éjszaka Csillagai", és már a neve is sejtetett valami különlegeset.

A World Press Photo történetében eddig egyetlen női magyar díjazottként a közelmúltban a norvégiai Spitzbergákon, a Föld legészakibb régiójában található nemzetközi tudományos kutatóbázison folytatja munkáját. Ez a helyszín a globális felmelegedés egyik középpontja, ahol a klímaváltozás hatásait vizsgálják.

A kiállítás dokumentarista (bár inkább portréjellegű) képanyaga és történetei a sarki éjszakában zajló mindennapi életet és tudományos kutatómunkát mutatták be a legzordabb környezeti körülmények között.

A Mária-szobor lábánál kialakított színpad mellett a "Boldogság" című program keretében Cserbik Rita, Kovács Gombos Gábor, Shane 54, Szurcsik József és Weiler Péter művei egy különleges válogatást alkotnak.

Ugyanott, ahol a szívek pulzálnak, a "Hűség városa" című lenyűgöző kültéri kiállítás is várta a látogatókat. A fesztivál különlegességeként a hatalmas szívek megalkotásában Bereczki Kata, Bukta Imre, ef Zámbó István, Labrosse Dániel, Mascher Róbert, Sibitka Panni, Soós Nóra és Weiler Péter közreműködtek, színt és érzelmet csempészve a város szívébe.

A gyerekek és felnőttek egyaránt lelkesen álltak a műalkotások előtt, sokan hosszú percekig merültek el a részletek csodálatában. A kiállítás szabad téren zajlott, ami lehetőséget adott arra, hogy a látogatók ne csupán szemükkel, hanem kezükkel is felfedezzék az alkotásokat. Sokan a szíveket tapogatva barangoltak az érzéki élmények tengerében, felfedezve az eltérő anyagokat, textúrákat és a művek rejtett elemeit. Az interaktív élmény még inkább közel hozta őket a művészethez, lehetőséget teremtve a felfedezésre és a játékra.

A városban a helyi múzeumok sokszínű programkínálattal várták az érdeklődő látogatókat. Mi is felfedeztük a Soproni Múzeum lenyűgöző római kori kőtárát, amely valódi időutazást kínál a múltba. Emellett felkapaszkodtunk a város ikonikus Tűztoronyába, amely 58 méter magasan emelkedik. Az épület belső tereiben több szinten is izgalmas képek és információk meséltek a város és a torony történetéről. A körerkélyről pedig lélegzetelállító panoráma tárult elénk, amely a város szépségét és gazdag múltját egyaránt megmutatta.

Vasárnap sajnos a legrosszabb forgatókönyv valósult meg: a városban már délelőtt eleredt az eső, ami egész nap végigkísért minket. A fesztivál zárónapja így keserédes hangulatban, de eseményektől mentesen telt. Búcsúzóul ellátogattunk az este első nagyszínpados koncertjére, ahol a VALMAR fergeteges buliját élvezhettük.

A sártengerben gázolva, nem éppen vízálló öltözetben küzdöttük át magunkat a Lővér Kemping kapuján - persze a "verekedés" inkább csak metaforikus értelemben volt jelen, hiszen a népsűrűség jóval csökkent az előző napok forgatagához képest. Sokan esernyővel felfegyverkezve indultak neki az utolsó esténknek, úgy olvadtak bele a bulizók sorába, mint a színes esernyők a szürke felhők közé.

Az esőcseppek zúgása ellenére Marics Peti és Valkusz Milán pontosan érkeztek, és a műsor a tervezett időben indult.

Azt gondoltam, hogy körülbelül húszan leszünk, de a valóság sokkal meglepőbb: legalább negyvenen gyűltünk össze!

- Viccelődött Marics, miközben hálás szavakkal illette a közönséget, akik az "időjárás viszontagságai ellenére is eljöttek a koncertre".