Valóban lehetséges, hogy a magyar devizahitelesek visszakapják tízmillióikat? Megérkezett a jogegységi határozat - Pénzcentrum

A Kúria nemrégiben publikálta jogegységi határozatát a C-630/23. számú ügyben, amely az egykori devizahitelesek szerződéseit érinti, és az uniós bíróság ítéletének értelmezésére összpontosít. A határozat hangsúlyozza, hogy amennyiben a deviza alapú szerződés teljes mértékben érvénytelen, csak a fogyasztó kifejezett és jól informált kérésére lehet azt hatályossá nyilvánítani. E döntés célja, hogy elősegítse a bírói gyakorlat egységesítését és biztosítsa az uniós joggal való összhangot. Dr. Szabó Bianka Ilona ügyvéd az alábbiakban részletesen bemutatja ezt a kérdéskört, hogy a érintettek számára világosabbá váljanak a jogi lehetőségek és következmények.

A várakozásoknak megfelelően, az Európai Unió Bírósága C-630/23. számú ítéletének életbe lépése után a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa 2025. július 15-én nyilvánosságra hozta 10/2025. számú jogegységi határozatát (Jpe.IV.60.030/2025/17. szám) az ítélet értelmezésével kapcsolatosan.

A jogegységi határozatban rögzített rendelkezések a Magyar Közlönyben való megjelenéstől kezdődően kötelező erővel hatnak az indítványozó tanácsok és a kérdéses ügyekben eljáró bíróságok számára. Ennek a lépésnek az a célja, hogy elősegítse és megerősítse az egységes bírói gyakorlatot, valamint támogassa annak folyamatos fejlődését.

A határozat hangsúlyozza, hogy ha egy deviza alapú kölcsönszerződés vagy pénzügyi lízingszerződés teljes mértékben érvénytelen, mert a benne szereplő árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezés tisztességtelensége nyilvánvaló, akkor a szerződés érvényessé nyilvánítása nem lehetséges, kivéve, ha ezt a fogyasztó kifejezetten kéri, miután megfelelő tájékoztatást kapott. A Tanács kiemeli, hogy a fogyasztó szándékának kifejezése rendkívül fontos, és ezt csak szabad és tájékozott beleegyezés után teheti meg, amelynek hitelesítésére a nemzeti bíróságnak is figyelemmel kell lennie.

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a C-630/23. számú ítéletből ismert két követelmény figyelembevételével járt el értelmezése során:

A Tanács a fentiek figyelembevételével megállapította, hogy az érintett megállapodások a DH2 törvény 37. § (1) bekezdésének értelmében érvényessé nyilváníthatók. Ennek keretében olyan megoldás valósulhat meg a felek között, amely összhangban van az ítéletben kifejtettekkel: a felek jogviszonyának felszámolására kerül sor, és egy olyan elszámolás jön létre, amely az értékegyensúly megőrzésének elvén nyugszik.

Teljes mértékben érvénytelen deviza alapú szerződések esetén a fogyasztónak, pénzügyi lízingszerződés keretében, vissza kell adnia a lízingelt eszközt. Ha ez nem lehetséges, köteles megfizetni az eszköz helyébe lépő értéket, valamint a törvényes mértékű késedelmi kamatokat a felszólítástól számítva. Kölcsönszerződés esetén a pénzügyi intézménynek vissza kell térítenie a ténylegesen folyósított kölcsönösszeget, valamint a felszólítástól számított törvényes késedelmi kamatokat. A pénzügyi intézménynek minden olyan tételt, amelyet az érvénytelen szerződés alapján bármilyen jogcímen kifizettek, a fogyasztónak vissza kell térítenie, a törvényes késedelmi kamatokkal együtt.

Figyelembe véve a fent említett jogi következményeket, a jogegységi határozat világosan rögzíti, hogy a nemzeti jog contra legem (vagyis a törvénnyel ellentétes) értelmezése fel sem merül. Ugyanakkor nem állja meg a helyét az a nézet sem, hogy a DH2 törvény 37. §-a az uniós joggal ellentétes módon korlátozná a fogyasztói jogokat. Ezek a jogok továbbra is érvényesek a tárgyi törvény hatálya alá tartozó szerződések esetében, függetlenül attól, hogy az adott szerződés érvénytelenségének mi az oka.

A Tanács e tekintetben hangsúlyozta, hogy a C-630/23. számú ügyben hozott döntés kizárólag olyan esetekre vonatkozik, ahol a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés teljes érvénytelensége a devizaárfolyam kockázatával összefüggő tisztességtelen szerződéses kikötés következménye. Az Európai Unió Bírósága ebben az összefüggésben a 93/13 EGK irányelv 6. és 7. cikkének értelmezésére is kitér, amely a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek vizsgálatára vonatkozik.

A jogegységi határozat hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Bíróságának vizsgálata, amelyre irányuló kérdés nem érkezett, nem terjedt ki az árfolyamrés tisztességtelenségének esetleges jogi következményeire. Ennek következtében a C-630/23. számú ítélet alapján nem lehet releváns következtetéseket levonni ebben a kérdésben.