Ungár Péter nem riad vissza attól, hogy verseskötetét fóliázott formában kínálják a könyvesboltokban.

Három falu adakozik, hogy eltemessék Kamillát: a 8 éves kislány családjának nincs pénze a gyászszertartásra

Ungár Péter, aki már 13 éves korától kezdve a versek világában kalandozik, nemrégiben új mérföldkőhöz érkezett. Az évek során írásait folyóiratokban is megjelentette, kezdetben álnéven, de mára végleg levette a maszkot. Politikai karrierje mellett most már a költészet is fontos szerepet játszik az életében, hiszen nemrégiben kiadta első verseskötetét, amely az „Ismétlődő eltévedés” címet viseli. A kötet bemutatóját április 8-án tartották a Haikubárban, ahol Ungár Péter a Blikknek adott interjújában több izgalmas részletet osztott meg az írás folyamatáról és a költészet iránti szenvedélyéről. Az interjú során kiderült, hogy...

Kamaszkora óta írja meg saját verseit, és azóta a költészet világában találta meg az önkifejezés legszebb formáját. De vajon miért éppen a versek mellett döntött? Talán azért, mert a költészet képes szavakkal festeni a legmélyebb érzelmeket és gondolatokat, olyan módon, ahogyan más műfajok nem tudják. A rímek és ritmusok varázslatos táncában találta meg a szabadságot, ahol minden egyes sor egy új világ kapuját nyitja meg, és lehetőséget ad arra, hogy megossza belső világának titkait. A költészet számára nem csupán művészet, hanem egyfajta menedék is, ahol felfedezheti önmagát és a világot, amely körülveszi.

Mert nagyon sokszor volt olyan érzésem, hogy nem tudom szavakkal kifejezni mindazt, ami bennem történik. Kamaszkorában az ember egyedülállónak, különlegesnek tartja a saját érzelmi világát, és amikor elkezd verseket olvasni, szépen fogalmazva rájön, hogy társat talál bennük, cinikusabban pedig arra, hogy olyan nagyon különleges érzelmei nincsenek. Ez sokat adott nekem akkor, ezért kezdtem el írni.

Próbálkoztál esetleg más önkifejezési módokkal is?

A vizuális érzékem meglehetősen gyenge, és a zenei érzékem sem a legjobb, így végül a versírás lett az a terület, ahol kifejezhetem magam.

Ki volt az első, akinek felfedte költeményeit?

Péczeli Dóra évekkel ezelőtt segített a kötetem szerkesztésében. Az első visszajelzése a verseimre az volt, hogy sajnos nagyon gyengék. Ez a kritika mélyen érintett, és arra inspirált, hogy komolyan nekilássak a munkának. Azóta úgy érzem, hogy a versek jelentősen fejlődtek.

Régebben álnevet használt, amelynek titkát eddig még nem osztotta meg senkivel.

Ennek a fejezetnek vége - a kötetben említést nyert, hogy korábban Schön Károly álnéven írtam. Az évek során számos írást hoztam létre, és van közöttük néhány, amit ma már nem tartok olyan kiemelkedőnek. Ezt fontosnak tartom megosztani veletek.

Egy interjúban azt nyilatkozta, azért írt álnéven, mert nem akarta, hogy az alkotásait a politikai pályafutása, vagy a személye alapján ítéljék meg. Mi változott?

Kicsit eltávolodtam a politikai mainstreamtől, és úgy érzem, hogy túltettem magam azokon a dolgokon, amik korábban aggasztottak. Mindig lesznek olyanok, akik a politikai hovatartozásuk alapján ítélik meg a verseimet, legyenek azok radikálisan kormánypártiak vagy éppen ellenzékiek. Ez az ő választásuk, és el kell fogadnom, hogy ez nem az én felelősségem. Rájöttem, hogy a művészetem értéke nem függhet mások politikai nézeteitől.

Van különbség a politikus és a költő Ungár Péter között?

Nincsenek különböző avatárjaim. Kezdjük azzal, hogy mit jelent költőnek lenni egyáltalán. A politikus jobban érthető, mert az országgyűlési képviselő, polgármester, miniszter vagy pártelnök egy konkrét pozícióhoz kapcsolódik. A költő meg ugye az, aki verseket ír. Valójában nagyon abszurd gondolat, hogy egész életükben csak ezzel foglalkoznak, hiszen általában van más hivatásuk is emellett. Sopotnik Zoltán például, aki egy nagyon jó kortárs szerző, Cigányvég címmel írt egy verseskötetet miközben szociális munkásként dolgozik. Minden költőnek fontos az írás, de hogy csak ez legyen az élete, senkinél sincs így. Szerintem rosszat is tesz, ha semmi mással nem foglalkozik az ember.

Engem elsősorban az emberi kapcsolatok és az érzelmek mélysége érdekelnek. Az írás számomra egyfajta felfedezés, ahol különböző életek, álmok és kihívások bontakoznak ki. Inspirál a természet szépsége, a mindennapi élet apró csodái, valamint a társadalmi kérdések, amelyekre érdemes reflektálni. Emellett a történetek ereje és azok hatása az emberekre mindig is lenyűgözött, hiszen egy jól megírt szöveg képes megváltoztatni a gondolkodásmódunkat vagy éppen megérinteni a lelkünket. Az írás számomra tehát egy eszköz, amellyel kifejezhetem magam, és kapcsolatot teremthetek másokkal.

Sokan hajlamosak úgy tekinteni a költészetre, mint pusztán az érzelmek kifejeződésére. Ebben a kötetben is találhatók versek, amelyek mélyen személyes érzésekről, egy régi kapcsolatomról, vagy egy számomra rendkívül fontos barátságról mesélnek. Ugyanakkor hiszem, hogy a költészet ennél jóval több: egy hatékony eszköz a gondolatok közvetítésére is. Tehát nem csupán az érzelmek világa, hanem a reflexiók és eszmék műfaja is.

Természetesen! Az "Éjjeli Őrség" című vers egy izgalmas és mély érzelmeket kifejező alkotás, amely a védelem és az őrzés motívumaira épít. A versben a sötétség és a világosság harca, valamint az éj leple alatt zajló titkos események képe jelenik meg. Képzeljük el, hogy a költő az éjjeli csendet és a megfigyelés feszültségét használja fel, hogy megmutassa a világ rejtett oldalait. Az őrség tagjaiként a vers szereplői nem csupán figyelnek, hanem aktívan formálják a körülöttük zajló eseményeket, mintha az életük lenne a tét. Az éj sötétjében a fény és az árnyék harca folytatódik, és a költő szavain keresztül érzékelhetjük ezt a feszültséget. A vers hangulata magával ragadó, és arra ösztönöz, hogy mélyebben elgondolkodjunk az őrzés, a bátorság és a titkok világáról. Az éjjeli őrség nem csupán egy metafora, hanem egy élő, lélegző entitás, amely a versben a védelem és az éberség szimbólumává válik. Ezzel a megközelítéssel a szöveg egyedi és emlékezetes élményt nyújt az olvasónak.

Ez a vers a Covid időszakának hatására született, de igyekeztem elkerülni a direkt kifejezéseket, mint a "lezárások" vagy a "maszk". Úgy érzem, ez az időszak óriási érzelmi terhet jelentett mindannyiunk számára, amelyről máig nem beszélünk nyíltan; inkább mintha elfeledtük volna, hogy valaha is megtörtént. A versben a Covid alatt érzett mély magányt próbáltam megragadni, és emellett egy finom homoerotikus utalás is megbújik benne.

Nem, de látható, milyen az általános hangulat, és a fóliázásokra sem ártana odafigyelni...

Úgy vélem, hogy a szövegben nem található pornográf jellegű tartalom. Természetesen L. Simon Lászlót is kritikával illette a Mi Hazánk, amikor egy különleges, avantgárd költeménye miatt támadták, amely Toulouse-Lautrec naplóiból merít inspirációt vendégszövegekkel. Én magam nagyon kedvelem ezt a művet. Azt gondolom, hogy a költészetben a profán kifejezéseknek is megvan a maga helye, sőt, akár a genitáliák ábrázolása sem lehetetlen. Bár én személy szerint nem ezt a vonalat képviselem, és ez részben válaszom is, sajnálom, ha valakinek ez nem tetszik.

Régebben a költészetnek nagyon erős véleményformáló hatása volt, ami manapság talán már annyira nem jellemző. Önnek mi a célja a verseivel?

Egyetértek azzal, hogy a költészet definíciója sokszor szűkösnek tűnhet, különösen a mai világban. A közelmúltban részt vettem egy irodalmi műsorban a Klubrádióban, ahol zeneszámokat is hozni kellett. Közéjük került a Pogány Induló is, hiszen a szövegei valóban kiemelkedőek. A Mámor című dal például nem csupán zenei élmény, hanem egy valódi vers is, amely olyan szociokulturális közegről és érzésekről beszél, amelyek sok magyar számára fontosak. Ezért nem igaz, hogy a líra helye elveszett volna a mai világban. Érdemes megemlíteni, hogy a vers és a zene közötti kapcsolat már az antikvitás idején is létezett, így a költészet zenei formában való megjelenése nem új jelenség. Sőt, úgy vélem, hogy a vers egy örökérvényű műfaj, amelynek hatása a múltban is jelentős volt, és ma is képes megszólítani az embereket. Számos kortárs magyar szerzőt tudnék ajánlani, például Sopotnik Zoltánt, de említhetjük Vida Kamillát, a Partizán szerkesztőjét is, akinek politikai témájú versei rendkívül értékesek. Továbbá, Markó Béla, Szőcs Géza és Turi Tímea munkái is figyelemre méltóak, még akkor is, ha nem mindenben értek egyet velük. A versformában való írás tehát rendkívül fontos, és sokféle nézőpontot képes közvetíteni.

A saját írásaim kifejezetten azoknak szólnak, akik nyitottak az új gondolatokra és érzésekre. Olyanoknak, akik keresik a saját hangjukat, és szeretnének mélyebb kapcsolatba kerülni önmagukkal és a világgal. Célom, hogy inspiráljam őket, bátorítsam a kreativitásukat, és segítsek felfedezni az írásban rejlő kifejezési lehetőségeket. Az írásaim olyan üzeneteket hordoznak, amelyek mindenki számára értékesek lehetnek, aki hajlandó elmélyedni bennük.

Nincs korlátozás, bárki számára elérhető, aki érdeklődik iránta vagy hasznosnak találja!

Ha egyetlen verset kellene kiemelnem a kötetemből, az a "Fény és árnyék" című alkotás lenne. Ez a vers számomra különösen fontos, mert a belső küzdelmet és a sötétségből való felemelkedést szimbolizálja. Az életben sokszor találkozunk nehézségekkel, de ezek a tapasztalatok formálnak minket, és segítenek megtalálni a fényt a sötétségben. E vers által szeretném kifejezni, hogy a remény mindig ott van, még a legnehezebb pillanatokban is. Az érzelmi mélysége és az önreflexió lehetősége miatt ez a vers számomra egyfajta útmutató, amely emlékeztet arra, hogy a kihívások ellenére is érdemes küzdeni a belső békéért.

A Metropolis című írásom, amely politikai tartalmú, Magyarország jelenlegi helyzetéről elmélkedik. A globalizáció hatására a kultúra egy új dimenzióba lépett, ahol a szavak és a kifejezések értelme sokszor elhalványul, mintha egy nyelv nélküli állapotba kerülnénk. Nemrégiben olvastam egy kínai antológiát kortárs versekkel, és különösen megfogott egy tajvani szerző munkája, amely szintén ezzel a témával foglalkozik. Számomra ez azért fontos, mert úgy érzem, hogy az amerikai birodalom peremén mindenütt felmerül ez a kérdés, és különböző kultúrákban más-más válaszokat kap. A kötet utolsó versei pedig különösen mélyen érintenek, hiszen a hit és a zsidóság kérdésével foglalkoznak. Sok ember számára a hit keresése létfontosságú, és talán éppen azok, akik eleinte bizonytalanok voltak, találhatnak támpontokat ezekben a sorokban. Az ambivalens érzések és a kételyek között talán éppen ezek a versek adhatnak egy kis fényt, egy új irányt a kereséshez.

A kötet címével mit üzen?

A cím szoros kapcsolatban áll a borító grafikai világával, amelyen impozáns bálnák úsznak. A magyar kortárs kultúrában a bálna motívuma most különösen népszerű, ami talán annak a jele, hogy az emberek a legnagyobb élőlények iránti csodálatukkal próbálnak választ keresni saját identitásukra. Érdekes módon a bálna egyszerre képviseli a tér és az idő fogalmát: egyfajta ciklikusságot mutat, miközben a térbeli mozgás dinamikáját is megjeleníti. Szerintem ez a motívum jól tükrözi a mai világ dezorientáltságát és az elveszettség érzését, amely sokunkat foglalkoztat.

Közeleg a költészet ünnepe, és izgalommal várom, mivel tölti majd ezt a különleges napot. Talán egy új vers születik, vagy rég elfeledett kedvencek újraolvasása lesz a program? Lehet, hogy egy inspiráló helyszínen, mint egy virágzó parkban vagy egy meghitt kávézóban merülök el a szavak tengerében. Esetleg egy írói workshopon, ahol másokkal együtt felfedezhetjük a költészet varázsát? A lehetőségek tárháza végtelen, és bízom benne, hogy ez a nap új élményekkel és kreatív impulzusokkal gazdagít majd!

Verseket olvasok. Mindenkinek azt ajánlom, hogy így ünnepelje a költészet napját.

Az április 8-i könyvbemutatón a Haikubár különleges atmoszférájában Ungár Péter és Péczely Dóra szerkesztő társaságában Turi Tímea költő, a Magvető Kiadó főszerkesztője folytatott érdekes beszélgetést. Az egy órás rendezvény során Ungár Péter három saját versét is megosztotta a közönséggel, melyek a debütáló kötetéből származnak, így a résztvevők bepillantást nyerhettek a friss irodalmi alkotások világába.