Az uniós élvonalban helyezkedünk el ebben az iparágban, azonban a helyzetünk csak addig stabil, amíg képesek vagyunk ellenállni a kínai piaci túlkínálatnak.

Magyarország az Európai Unió egyik vezető víziszárnyas-termelője, azon belül is az egyik legnagyobb pecsenyekacsa-beszállítója, amelyből a magyar piac egyik legnagyobb termelője, a Bács-Tak Cégcsoporthoz tartozó Hunent Zrt. a főbb nyugat-európai piacokon kívül például Kanadába és Japánba is exportál. Az ágazatnak azonban az elmúlt években olyan kihívásokkal kellett megküzdenie, mint a jelentős károkat okozó madárinfluenza vagy az egyre nagyobb mérteket öltő kínai dömping, amelynek bekerülési árával lehetetlen versenyezni, miközben az infláció, az emelkedő bérköltségek, a stagnáló európai környezetben visszaeső fogyasztás hasonlóképpen sújtja az ágazatot, mint a gazdaság más szereplőit. A cégcsoport igazgatóságának elnöke és résztulajdonosa, Kiss István szerint a további növekedés és a piaci pozíciók megőrzése korszerű állattartó telepek megépítésével, és ezen keresztül az állatjólét növelésével érhető el, mert az ilyen módon piacra kerülő termék minőségével nem tudnak versenyezni a kínai kacsák. Az első ilyen telepet már át is adták, a második átadását pedig jövőre tervezik.

A víziszárnyas-ágazat Magyarországon az agrárium egyik legérdekesebb és legdinamikusabban fejlődő szegmense. Az utóbbi évtizedek során jelentős előrelépéseket tapasztalhattunk, azonban a közelmúlt nehézségei – mint például a világjárvány, az energiaválság, a fogyasztói szokások megváltozása, valamint a madárinfluenza – komoly kihívások elé állították a szektort. A hazai pecsenyekacsa termelésének igazi ereje az erős exportorientációban rejlik, hiszen a belföldön előállított termékek zöme külföldi piacokra, például Németországba, Angliába, valamint számos nyugat-európai országba, továbbá Japánba és Kanadába kerül.

Ez tulajdonképpen nem annyira váratlan, ha figyelembe vesszük, hogy...

A magyar nép éves kacsahús-fogyasztása csupán 3 kilogrammra tehető, és ez a mennyiség főként a Márton-naptól kezdődően, egészen karácsonyig terjedő időszakra koncentrálódik.

A '90-es évek közepén csupán húsz hetes időszakban folyt iparszerű kacsatermesztés, és a nyári hónapokban szinte lehetetlen volt kacsát beszerezni. Az üzletláncok megerősödésével azonban megjelentek az akciós programok, amelyek lehetővé tették a termékek szélesebb körű elérhetőségét. Ennek ellenére a szezonális hatások továbbra is jelentősek maradtak – fogalmazott Kiss István, a Bács-Tak Cégcsoporthoz tartozó Hunent Zrt. igazgatósági elnöke és résztulajdonosa a Portfolio-nak.

A Bács-Tak Kft. története 1992-re nyúlik vissza, amikor is megalakult. Azóta a vállalat saját telephelyen indította el a pecsenyekacsa-törzsállomány tartását, valamint a keltetőüzem működtetését. 2007-ben a Bács-Tak cégcsoport megalakulásával új mérföldkőhöz érkezett, mely zárt, vertikális integrációval működik. A cégcsoport részeként működik a Hunent Víziszárnyas Feldolgozó Zrt. is, amely lehetővé teszi, hogy a cégcsoport a keverék takarmánygyártástól kezdve a baromfinevelésen és feldolgozáson át egészen az értékesítésig minden folyamatot szigorúan ellenőrizzen. Jelenleg 17 telephelyen zajlik a tevékenység, és több mint 700 fő állandó munkavállalót foglalkoztatnak. Ezen kívül 50-100 gazdálkodóval állnak szerződéses viszonyban, akik a termelői kört alkotják. A vállalat a 2017-ben korszerűsített saját keltetőüzemével és vágóhídjával évente 10-12 millió kacsa előállítását biztosítja.

A cégcsoport éves konszolidált árbevétele megközelíti a 20 milliárd forintot, évente közel 30 ezer tonna pecsenyekacsát dolgoznak fel és értékesítenek, többnyire nyugat-európai piacokon. Saját növénytermesztésük nincsen, a gabonát vásárolják, de azt leszámítva teljesen zárt vertikumban működnek, ahogy mondani szokták "a földtől az asztalig" felügyelik az előállítást.

"Napi 50 ezer kacsát vágunk négy napon keresztül, 10 órás munkarendben. A dolgozókat a térségből szállítjuk be, mintegy 60 kilométeres körzetből, jelen pillanatban a cégcsoport létszáma 700 fő. Erre a heti 200 ezer kacsavágásra van felépítve az egész cégcsoport működése, tehát annyi szülőpár van letéve, hogy ezt a 200 ezer végterméket tudja produkálni, ehhez a kapacitáshoz építettük a keltetőt is" - tette hozzá Kiss István.

A kacsák vágása a tojás keltetőbe helyezését követő 10. héten történik meg. Ezt követően indulhat el a kereskedelmi és logisztikai folyamat, amely gyakran elhúzódhat. Míg a csirkék esetében a friss értékesítés aránya eléri a 95 százalékot, a kacsák esetében ennek éppen az ellenkezője igaz: csupán 10-15 százalékot értékesítenek frissen, a fennmaradó részt fagyasztva forgalmazzák. Ennek hátterében a szezonalitás áll, hiszen a termelés 60 százalékát Márton-nap és karácsony között vásárolják meg.

A finanszírozás szempontjából is jelentős hatással van a hosszú értékesítési folyamat, hiszen ez nagyobb tőkeigényeket, esetenként hitelek felvételét vonja maga után. Például egy júliusban levágott kacsát sokszor csak novemberben szállítanak el, és a vevő ekkor még 30 napot vár a kifizetéssel. A szavatossági idő általában másfél-két év, de a termékek jellemzően egy éven belül értékesítésre kerülnek. Az ilyen hosszú értékesítési ciklus miatt elengedhetetlenné válik a forgóeszköz- és egyéb hitelek igénybevétele. Továbbá a cégcsoport beruházási tervei is megkövetelték az MBH Bankkal való szoros együttműködést.

"Régóta áll fenn a kapcsolatunk a cégcsoporttal, de az igazán intenzív együttműködés körülbelül két és fél évvel ezelőtt indult, amikor elkezdtük az első modern állattartó telep beruházását" - nyilatkozta Boros Zoltán, az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának nagyvállalatokért felelős igazgatója. Hangsúlyozta, hogy a madárinfluenza ellen a legjobb védekezési mód a zárt tartás, amely szigorú egészségügyi előírásokat igényel. Amennyiben ezek az intézkedések érvényben vannak, minden egyéb tényező erre építhető. Ez lehetővé teszi, hogy magabiztosan kössünk újabb partneri szerződéseket külföldi felvásárlókkal, feltéve, hogy az üzem zavartalan működése biztosított, és nem áll fenn a kapacitáscsökkenés kockázata olyan fenyegetések miatt, mint a madárinfluenza.

A küldetésünk az, hogy a magyar tulajdonú vállalatokat két alapvető módon támogassuk. Először is, célunk, hogy segítsük őket abban, hogy a hazai piacon sikeresek legyenek, növekedjenek, és a feldolgozott termékeikkel visszaszerezzék a magyar piacokat, ezáltal csökkentve a külföldről érkező import élelmiszerek arányát. Másodszor pedig - és ez a téma jelen esetben különösen fontos - arra ösztönözzük őket, hogy lépjenek be a nemzetközi piacra, vagy ha már jelen vannak, akkor növeljék piaci részesedésüket. Ezt a gondolatot Boros Zoltán hangsúlyozta.

Jelenleg folyamatban van a második modern állattartó telep építése, amely várhatóan a következő év 22. hetében kezdheti meg működését.

A vágóhíd maximális kapacitásának kiaknázásához nyolc ilyen telephely lenne ideális, azonban a vezetőség nem kívánja teljes mértékben helyettesíteni a meglévő, régebbi létesítményeket és a bérnevelést. Céljuk csupán négy új telep kialakítása, amelyek révén már biztosíthatók a szükséges állatjóléti normák. Ezek a normák nem csupán a nyugat-európai piacokon elvártak, hanem a piaci verseny szempontjából egyre fontosabb tényezővé is válnak.

A privatizációt megelőző időszakban az iparág már jelentős exporttevékenységgel büszkélkedett, ám a cég szerkezetét alapjaiban átalakították. Míg korábban egyetlen nagykereskedő, egy német vállalkozás, dominálta a külföldi piacot, a termékek 70%-át ők forgalmazták az üzletláncokban, addig mára a termelés bővülésével ez az arány 50%-ra csökkent. Emellett új vevői köröket is sikerült bevonni, különös figyelmet fordítva az Európában élő vietnámi és kínai közösségekre, akiket 5-6 kereskedőn keresztül szolgálnak ki.

A keleti közösségek saját beszállítói hálózataik révén jelentős előnyre tettek szert, és ahogyan azt számos más iparágban is tapasztalhattuk, a kínai termékeknek nem akadt párjuk az árversenyben. Különösen a kínai éttermek emelkednek ki, hiszen ők hozzák magukkal azokat az otthoni beszállítói kapcsolatokat, amelyekkel szinte lehetetlen versenyezni az árak terén.

A piaci árak jelenleg két euróval alacsonyabbak a saját költségeinknél. Egyszerűen nem létezik olyan hatékonyság vagy racionalizálás, amely lehetővé tenné ennek a különbségnek a kompenzálását. Emellett korábban a vámmentes kontingens éves felső határa 16 ezer tonna volt a közös piacra történő behozatal esetén, de ez 2022 óta megszűnt. Tavaly már 32 ezer tonnát importáltak, idén pedig ezt a számot is túllépték. Becsléseink szerint év végére a keletről érkező kacsák mennyisége akár 40-45 ezer tonnára is nőhet – nyilatkozta Kiss István. Hozzátette, hogy a kínai termékek főként a HORECA szektort érintik, mivel a kiskereskedelmi láncok a minőségi aggályok miatt nem engedik be a kínai kacsát, így ez a terület még bővülési lehetőségeket rejt magában.

A fentiekhez elengedhetetlen, hogy a vállalatok megfeleljenek a különböző állatjóléti normáknak, amelyeket a piacok előírnak. Ez folyamatos beruházási szükségletet generál, miközben a gazdasági helyzet korántsem ideális. Kiss István véleménye szerint a következő lépés egy olyan kereskedőcég megvásárlása lenne, amely lehetővé tenné számukra a nyugat-európai piacon való erősebb megjelenést, ezzel 10-15%-os termelési növekedést elérve. Azonban ennek az ambíciójának megvalósításához először itthon kell biztosítani a szükséges feltételeket, például korszerű állattartó telepek kialakításával.

"Az idén januárban, Bácsalmáson átadott állattartó telepünkön megtermelt kacsákért - amelyeket minden állatjóléti kritériumnak megfelelően neveltünk - 10-15 százalékkal többet kapunk a piacon, mert a német vevők hajlandóak megfizetni a különbséget, ha látják, hogy a termék rendelkezik ezekkel a jóléti tanúsítványokkal" - mutatott rá.

A vállalat vezetője az árfolyammozgásokra is kitért, amelyek a jelenlegi környezetben serkentő hatással bírhatnak az export szempontjából. Azonban véleménye szerint ez már csupán egy illúzió, mivel mára a bevételek mellett a költségek jelentős része is euróban realizálódik. "A takarmány beszerzésétől kezdve a csomagolóanyagokon át egészen az energiaköltségekig minden euróban történik, csupán a bérköltségek maradtak forintban, ami még mindig komoly terhet jelent. Az új létesítmények, például a 2017-ben átadott vágóhíd esetében az automatizáció volt az egyik fő célunk, hogy le tudjuk csökkenteni az alkalmazotti létszámot" – nyilatkozta. Hozzátette, hogy az árfolyamproblémákra a végső megoldást az euró alapú elszámolásra való áttérés jelenti.