A magyar hősök bátran küzdöttek egy véres csata során, amelynek következtében végre felszabadult Vác városa.

A honvédek 1849. április 10-én csaptak össze Vácnál a osztrák császári csapatokkal. A váci csata előtt a magyarok kedvezőtlen pozícióban voltak, ezért a frissen fővezérré kinevezett Görgei Artúr kockázatos tervvel állt elő - írja a Rubicon.

A kápolnai vereség következtében a honvéd csapatok kénytelenek voltak visszavonulni a Tiszántúl területére, ami Ferenc József számára megerősítette a szabadságharc gyors leverésének valószínűségét. A sorozatos kudarcok hatására azonban változás történt a magyar seregek vezetésében: Görgei Artúr került a parancsnoki posztra, és ő egy merész tervvel állt elő, amelynek célja az ellenség csellel való bekerítése volt. Az elképzelés szerint április 10-én a VII. hadtest Palotára vonult, hogy ezzel magára vonja a császári csapatok figyelmét. Eközben Damjanich János vezetésével a III. hadtest Vác irányába haladt, célja pedig a város elfoglalása volt, amely lehetőséget nyújtott volna a további előrenyomulásra.

A Vác közelében táborozó Götz tábornok nem számított arra, hogy a magyar hadak komolyabb támadást indítanak ellene. Ezért meglepetten tapasztalta, hogy április 10-én reggel 10 zászlóaljjal találta magát szemben. A két sereg hosszasan méregette egymást a Gombás patak két partján, míg végül Damjanich, a magyar parancsnok, megunta a tétlenséget, és elindította a rohamot. A patak hídjáért folytatott harc szinte kudarccal zárult, de Földváry Károly vezette vörössipkások bátorsága megfordította a helyzetet, így a magyarok elkerülték a vereséget, és az osztrák csapatok kénytelenek voltak visszavonulni.

Az osztrák csapatok több száz fős veszteséget szenvedtek el, maga Götz tábornok is elesett a csatában. Vezérük halála végleg megtörte a császáriak morálját, így visszavonultak.

A győzelem új lehetőségeket teremtett a honvédek számára, lehetővé téve Komárom felszabadítását és Windisch-Grätz bekerítését. Áprilisban a magyarok sorra aratták diadalaikat, ami már-már biztosította a szabadságharc végső sikerét. Azonban a folyamatos győzelmek következményeként Ferenc József I. kétségbeesetten fordult I. Miklós orosz cárhoz, segítséget kérve a magyar szabadságharc leverésére.