A világháborús időszak betegségei súlyosan érintik az ukrán katonai erőket, folyamatosan csökkentve a harci képességeiket.
"Such unique medical cases are emerging that we've never encountered before," osztotta meg Alex, a külföldi önkéntes orvos, aki Zaporizzsja megyében ápolja a sebesült ukrán katonákat. A katonaorvos a brit The Telegraph számára elmondta, hogy egyre több olyan esettel találkozik a frontvonal közelében, amelyet utoljára az első világháború idején tapasztalhattak egykori kollégái. Különösen aggasztó a gázgangréna megjelenése, egy rendkívül súlyos betegség, amely akkor alakul ki, ha a sebeket nem kezelik megfelelően és időben.
Mint korábbi cikkeinkben beszámoltunk róla, mostanra az ukrajnai háború egészen más képet mutat, mint a konfliktus elején. Míg orosz oldalról a támadásokat ma már kis csoportokkal hajtják végre, és így szivárognak be az ukrán vonalak mögé, addig ukrán oldalon felértékelődtek a kisebb lövészárkok, amelyeket olykor csak néhányan védenek. A túlélésre itt az egyetlen esélyt a mozdulatlanság jelenti: az orosz drónok ugyanis folyamatosan figyelik a harcmezőt, és ha valahol ukrán katonát észlelnek, azonnal lecsapnak rájuk. Ilyen körülmények között kell az ukrán katonáknak semlegesíteniük a támadókat, és így kell túlélni az olykor több hónapos bevetést, mire lecserélik őket. Ez idő alatt a katonák csak hideg ételt esznek (amit legtöbbször szállító drónok dobnak le nekik), vizes rongyokkal mosakodnak, a kis- és nagydolgukat pedig zacskókkal oldják meg. Ám a legnagyobb problémát az jelenti, amikor meglőnek egy katonát: az orosz drónok állandó jelenléte miatt szinte lehetetlen kimenekíteni a sebesülteket a lövészárkokból, ez pedig olyan fertőzéseknek nyit utat, amelyekkel legfeljebb a történelemkönyvekben találkozhattunk.
A gázgangréna egy rendkívül súlyos fertőzés, amelyet a Clostridium baktériumok idéznek elő. Az első világháború alatt különösen elterjedt volt a lövészárkokban, ahol a katonák sáros, trágyával szennyezett környezetben harcoltak – ez ideális feltételeket teremtett a baktériumok szaporodásához. A harci sebek, amelyeket lövedékek és repeszek okoztak, gyakran mélyek voltak, és mivel az orvosi evakuáció gyakran késlekedett, a fertőzések gyorsan terjedtek. A gázgangréna elnevezése onnan ered, hogy a betegség során gázbuborékok képződnek a bőr alatt. A baktériumok az oxigénhiányos, elhalt szövetekben szaporodnak el, súlyos fájdalmat, duzzanatot és elszíneződést okozva, miközben a gáz áthatol az izomszöveteken, ropogó érzést keltve. E fertőzés általában súlyos, traumás sérülések – például mély lőtt vagy robbanási sebek – után alakul ki, különösen akkor, ha az orvosi ellátás késlekedik. Ukrajnában ez a helyzet gyakran előfordul; sokan kerülnek kórházba olyan sebesülésekkel, amelyeket már két héttel korábban szenvedtek el, míg mi a föld alatti stabilizációs pontokon próbáltuk őket életben tartani, amennyire csak lehetett – magyarázta Alex.
A gázgangréna halálozási aránya rendkívül magas, szinte elérheti a 100%-ot, ha nem kapja meg a szükséges kezelést időben. A hatékony beavatkozás általában sebészi kimetszést igényel, amely során az elhalt szöveteket eltávolítják. Ehhez nagydózisú intravénás antibiotikumok alkalmazása szükséges. Azonban a tábori kórházakban a célzott antibiotikum-terápia gyakran szinte lehetetlen, mivel hiányzik a megfelelő laboratóriumi háttér a gyógyszer-rezisztencia megállapításához. Ennek következtében az ukrajnai orvosok gyakran küzdenek a lövészárkokban felbukkanó gázgangréna ellen, mintegy szélmalomharcot folytatva a betegség ellen.
Zaporizzsja megyében a helyzet folyamatosan romlik, miután az orosz hadsereg átfogó támadást indított, amelynek következtében három települést foglaltak el. Olekszandr Szirszkij, az ukrán főparancsnok, keddi nyilatkozatában elismerte az orosz területszerzés mértékét, és megjegyezte, hogy jelentős romlás tapasztalható Olekszandrivka és Huljajpole környékén.
